Szerzői jog
Szoftverfejlesztő cég Tao alap csökkentési lehetősége a jogdíj alapján
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7.§ (1) bekezdés s) pontja értelmében az adózás előtti eredményt csökkenti a kapott jogdíj alapján az adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt bevétel 50%-a, azzal, hogy az így elszámolt összeg nem haladhatja meg az adózás előtti nyereség 50%-át.
Milyen feltételek mellett vehető igénybe a kedvezmény, ahhoz az alábbi körülményeket kell figyelembe venni:
jogdíj:
TAO tv. 4.§. 20.
a) a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesülő szellemi alkotás és a know-how hasznosítási engedélye,
b) a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok használati engedélye,
c) a szerzői jogi törvény által védett szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye, valamint
d) az a) és c) pontban említett iparjogvédelmi és szerzői jogi oltalmi tárgyakhoz fűződő vagyoni jogok átruházása fejében a jogosult által kapott ellenérték;
7.§ (1)
s) a kapott jogdíj alapján az adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt bevétel 50 százaléka, figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,
(14) Az adózó az (1) bekezdés s) pontjában foglaltakat, választása szerint alkalmazza. Az adózó által az adózás előtti eredmény csökkentéseként az említett rendelkezések alapján együttesen elszámolt összeg nem haladhatja meg az adózás előtti nyereség 50 százalékát.
1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról:
1.§ (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.
(2) Szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:
c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,
3) A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.
Ez a rendelkezés a nemzetközi egyezményeknek megfelelően rendezi az ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek jogi sorsát, amennyiben azokat egységesen kiveszi a szerzői jogi védelem alól. A Szjt. 58. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel e szabályt alkalmazni rendeli a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötletekre, elvekre stb.
1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról:
A szerzői jogviszony alanya jogosulti pozícióban a szerző, illetőleg az, akit a szerző jogutódjaként a szerzői jog megillet. Főszabály szerint a szerző személyének megállapítása akkor egyértelmű, ha a szerző az őt megillető személyhez fűződő jogként a művön a nevét feltünteti. Azokban az esetekben, amikor a névfeltüntetés elmarad, illetve azoknak az alkotásoknak az esetében, amikor a névfeltüntetés nem oldható meg (pl.: szoftverek esetén), vagy egyes felhasználói módoknál nem egyértelmű, hogy ki tekinthető a mű szerzőjének, kit illet meg a szerzői jogvédelem. A szerzővé válás a mű alkotásával párhuzamosan történik, ahhoz nem feltétlenül szükséges a mű befejezettsége. Amennyiben egy mű alkotása során egy szerző kiesik, és az alkotást egy másik szerző fejezi be, akkor kényszer-társszerzői viszony áll be.
Az Szjt. értelmében alkotói tevékenységet csak magánszemély végezhet, melyből az
következne, hogy jogi személyek nem rendelkezhetnek a szerzői, illetve szomszédos jogok tartalmának bizonyos elemeivel, mint pl. a név feltüntetésének a joga a hangfelvételek előállítóinál, illetve a rádió- és televízió-szervezeteknél. A Ptk. 75. § (2) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokkal jogi személyek is rendelkezhetnek, kivéve, ha azok csak a magánszemélyeket illethetik meg.
A joggyakorlatnak megfelelően a szerzők személyének meghatározására felállított vélelem az alábbiak szerint alakul:
- elsődlegesen, akinek a nevét szerzőként a művön a szokásos módon feltüntették;
- másodlagosan, aki a művet sajátjaként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál önkéntes műnyilvántartásban vetette, és ezt közokirattal igazolja;
- harmadlagosan, aki szerzői minőségét közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés körébe tartozó műveknél, szomszédos jogi teljesítményekről is jogosultaknál fenntartott adatbázis alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja;
- végül, aki a művet először nyilvánosságra hozta.
5. § (1) Több szerző közös művére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzői jog együttesen és - kétség esetén - egyenlő arányban illeti meg a szerzőtársakat; a szerzői jog megsértése ellen azonban bármelyik szerzőtárs önállóan is felléphet.
(2) Ha a közös mű részei önállóan is felhasználhatók (összekapcsolt művek), a saját rész tekintetében a szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Az összekapcsolt művekből álló, együtt alkotott közös mű valamely részének más művel való összekapcsolásához az eredeti közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulása szükséges.
6. § (1) Az együttesen létrehozott műre (pl. nemzeti szabványra) a szerzők jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illeti meg a szerzői jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.
(2) Együttesen létrehozottnak minősül a mű, ha a megalkotásában együttműködő szerzők hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni.
9. § (1) A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége.
2) A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk.
(3) A vagyoni jogok - a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet.
A vagyoni jogok átruházásának eredményeként - ami a dualista rendszerben törvényszerűen lehetséges - az, akire a jogot átruházzák, nemcsak arra válik jogosulttá, hogy felhasználja a művet abban a körben, amelyre a vagyoni jog kiterjed, hanem megszerzi a jogot arra is, hogy mások részére ilyen felhasználást engedélyezzen
(4) A vagyoni jogok örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet.
(5) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek.
(6) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.
BH 287/2004.
a szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §].
A részvénytársaság 2000. augusztus 15-én változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő. A csatolt okiratok szerint az alapító a 2000. június 15-én kelt határozatával a társaság alaptőkéjét 12 000 000 Ft-ról 20 000 000 Ft-ra emelte fel 8 000 000 Ft apport szolgáltatásával. Az apport tárgyát az AB. Ügyviteli Rendszer jelölésű szoftver kizárólagos értékesítési jogának a társaság részére 8 évre történő átengedése képezte.
Az elsőfokú bíróság - a változásbejegyzési kérelem alapján - hiánypótlásra hívta fel a társaságot. Végzése első pontjában előírta más nem pénzbeli hozzájárulás biztosítását azzal, hogy a szoftver értékesítési joga nem adható a társaság tulajdonába, a szoftver tulajdonosa előzetes hozzájárulása nélkül nem adható további tulajdonba, azaz nem ruházható át és nem végrehajtható. A hiánypótlás további része egyebek mellett szintén a társaság vagyonával (alaptőkéjével) függött össze.
A társaság 2000. október 11-én benyújtott beadványában az apportra nézve eltérő álláspontját fejtette ki, hangsúlyozva, hogy az mint vagyoni értékű jog, megfelel a törvény előírásainak. Arra is hivatkoztak, a további felhívásnak attól függően tudnak eleget tenni, ha az apportálásnak nincs akadálya.
Az elsőfokú bíróság végzésével a változásbejegyzési kérelmet a hiánypótlási kötelezettség elmulasztására tekintettel a Ctv. 41. §-ának (4) bekezdése alapján elutasította.
A végzés ellen a jogi képviselő fellebbezett. A végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb eljárásra utasítását kérte. Az apportra nézve fenntartotta korábbi nyilatkozatát. Ismét hivatkozott arra is, amennyiben a vagyoni értékű jog nem "apportálható", más eljárást, esetleg cégformát választ a cég a további működésére nézve.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott. Az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 12. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság alapításához valamennyi tag vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból és a tagok által a társaság tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból (apport) áll. A Gt. 208. § (2) bekezdése azt is kimondja, a jegyzett tőke részét képező nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog lehet. Nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan végrehajtás alá vonható dolgot és szellemi alkotást, vagy jogot lehet figyelembe venni, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Ilyennek kell tekinteni, ha az engedélyt már a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásakor megadták. Az apportálás feltételezi tehát az apportőrnek az apport feletti rendelkezési jogosultságát, az apport forgalomképességét, vagyoni értékét és végrehajthatóságát. Emellett a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság és tagja törvényben nem szabályozott személyi és vagyoni viszonyaira a Ptk. rendelkezései az irányadók.
A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése kimondja, a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. A védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokontevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredetmegjelölés-, származás jelzés- és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1. §-a (2) bekezdésének c) pontja kimondja, szerzői jogi védelem alá tartozik a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver), akár forráskódban, akár tárgykódban, vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is. A törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzői jog a mű alkotóját illeti. A törvény 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzői jogok a személyhez fűződő és a vagyoni jogok összessége. A (2) bekezdés akként rendelkezik, a személyhez fűződő jogait a szerző nem ruházhatja át. A (3) bekezdés ugyanakkor a vagyoni jogok átruházhatóságának kivételes megengedhetőségéről rendelkezik. A (6) bekezdés kimondja, a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet. A törvény III. fejezete szól a vagyoni jogokról. A 16. § (1) bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A 17. § értelmében a mű felhasználásának minősül különösen a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános eladás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként. A 24. § (1) bekezdése azt is kimondja, a szerző kizárólagos joga,
hogy művét nyilvánosan eladja, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Mindezen rendelkezésekből leszűrhető, nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a szoftver tulajdonosa, vagyis a szerző a szoftver kizárólagos értékesítési jogát másnak átengedje. Ilyen módon tehát az említett jogosultság, mint vagyoni értékű jog, apport tárgya is lehet. Az apportba adás további feltétele, hogy a szoftver tulajdonos (szerző, alkotó) a Gt. már idézett 208. §-a (2) bekezdésében írtak szerint az előzetes hozzájárulását adja ahhoz, hogy a részvénytársaság a szoftver értékesítésének kizárólagos jogát minden további engedélye nélkül továbbadhassa (átruházhassa).
(Legf. Bír. Cgf. VII. 32.842/2000. sz.)
A vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok
16. § (1) A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető.
4) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes.
(5) A törvényben meghatározott esetekben a szerzőt a mű felhasználásáért megfelelő díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna. A törvény kizárhatja az ilyen díjazásról való lemondás jogát; a szerző ilyen rendelkezés hiányában is csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a díjazásról.
30. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára.
(3) A szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.
(4) A szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilleti.
(5) Ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. A mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat (11. §) esetén a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.
(6) A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni.
(7) A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a művet.
Tehát a fentiekre tekintettel a szoftverfejlesztő cégnek, ha megfelelne az előzőekben ismertetett körülményeknek, akkor még a számlázással és az elszámolással kapcsolatosan is vannak teendői, ugyanis olyan dokumentációval kell rendelkeznie (szerződés, számla, stb.), amelyből egyértelművé válik, hogy a szoftver eladási ára jogdíjat is tartalmaz és azt milyen arányban.
Szolnok, 2012. május 9.